Családi kötelékek, szerelmi gubancok - Agatha Christie: Szunnyadó gyilkosság

2011. július 15., péntek

| | | 0 megjegyzés




Gwenda és Giles, a fiatal házaspár úgy dönt, Angliában telepednek le. Az ifjú férj hát előreküldi feleségét, hogy válasszon egy ideális lakot az elkövetkező közös éveikre, mindezzel teljesen szabad kezet adva neki. Gwenda tehát a fészekrakás felemelő érzésével utazik az angol kis tengerparti, csendes városkába, Dillmouth-ba, ahol véletlenül rátalál a mesébe illő "Domboldal" névre keresztelt Viktóris korabeli villára. Hirtelen igazán otthon érzi magát. Meg is veszi a házat azon nyomban. Lelki szemei előtt már látja is az új, szobába illő tapétát, az átalakítandó közlekedőt... de várjunk csak! A gondolataiba ötlik hirtelen egy halott fiatal nő képe a padlón, a tökéletes házban!! Talán megszállta egy nyugtalan szellem? Vagy a ház van megátkozva? És ki a halott nő? A kérdések egyre csak záporoznak, a válaszok pedig sehol...

De Miss Marple ezúttal is jó helyen van, a jó időben. Éppen rokonainál tartózkodik, mikor egymáshoz szólítja őket a sors Gwendával. s ez a lánynak a megoldást jelenti. Az idős hölgy ugyanis egyre több kérdésre megtalálja a választ ezúttal is, méghozzá igen kézenfelvő megoldásokat. Azonban ahogy kiderül, hogy valóban szóban forog egy gylkosság, valaki valóban áldozat, és a kisváros lakói és Gwenda családjának tagjai között meglepően sok a bonyolult kapcsolat.

Az áldozat kacifántos szerelmi viszonyai a rejtély megoldására egyre több alternatívát kínál. Agatha ezen regényében sikerült korán gyanút fognom a gyilkosra. Igazán felcsigázó volt, és állandóan fenntartotta a feszültséget, hogy többször éreztette az írónő az olvasóval, hogy a megoldás egy karnyújtásnyira van. Ezúttal nem untam rá a várakozásra, mivel minden egyes alkalommal fény deült egy-egy lappangó információra. Érdemes volt figyelnem Miss Marple- re, aki kifejezetten rokonszenves hölgy volt, kevésbé cserfes, mint ahogy megszoktam. Ami még üdítőbb volt a regényben, hogy a nyomozásban Gwenda és Giles Reed is tevékenyen részt vett sőt, ez esetben Miss Marple vonakodott a nyomozástól, ami még nagyobb feszültséget gerjesztett.

A végkifejlet, mint már említettem, csak részben volt meglepő. Ha az ember a puszta tényekre figyel, a gyilkos kiléte kevésbé meglepő, az indíték pedig ezek után szintén sejthető, azonban a  háttérben megbúvó viszonyok, mellékszálak még nagyobb hangsúlyt kapnak.

Feltételezem, nekem azért tetszett ilyen nagyon ez a történet, mert maga a kisváros és a környezet is nagyon megragadott, nem is beszélve a fiatal házaspár lelkes kíváncsiságáról. Mindenkinek ajánlom, aki laikusként szeretne nyomozni, ugyanis ezúttal a hangsúly a józan paraszti észen van.

Megfilmesítésről ezúttal nem szeretnék szólni. Annyira magamévá tettem az általam kreált világot a könyvhöz, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy csalódnék. Nektek, s Önöknek azonban kellemes szórakozást! :)

Értékelés:
Kedvenc pillanat: Gwenda és Giles Erskine őrnagynál nyomoz; Gwenda először látja a "Domboldalt", berendezkedik.
Kedvenc szereplő: Helen Kennedy
Legellenszenvesebb szereplő: Mr. Afflick

Tizenhárom okom volt..., hogy elolvassam - Jay Asher: Tizenhárom okom volt

2011. június 20., hétfő

| | | 0 megjegyzés
Régóta készítettem magam erre a könyvre. Tizenkétszer hagytam könyvesboltban, tizenharmadszorra kivettem a könyvtárból. Viccet félretéve, tartottam ettől a történettől. Számítottam arra, hogy nagyon nyomasztó lesz, elkeserítő. Az is felmerült bennem, hogy csupa önsajnálatot árasztó monológokat olvashatok végig. Az igazság középúton ért.


Röviden a történet: A kisvárosi középiskolás lány, Hannah, egy nap úgy dönt, véget vet az életének.  Az okait a városlakók csak találgatják. Hannah azonban nem akarja megadni a tudatlanság jótékony köpönyegét azoknak, akik cselekedetei vagy létezése hatással volt rá, és megindították a végzetes "lavinát". Így, útjára indít egy kazettacsomagot, mely elmeséli történetét. A kazettákat Clay is megkapta, aki mindig közelebb szeretett volna kerülni Hannah-hoz. Megdöbbenése után nincs más választása, mint végighallgatni a lányt, végigjárni Hannah útját az utolsó pillanatig. De Clay vajon miért szerepel a listán? Mivel járult hozzá a végkifejletthez?


A történetet ketten mesélik. Clay, és Hannah a kazettákról. A két monológ könnyen elhatárolódik egymástól a szövegformázásnak köszönhetően. Emellett azzal, hogy Hannah passzívan kommunikál, már nem hallja Clay reakcióit, az olvasó viszont igen, párhuzamosan figyelhetjük a két személyiséget, és a történeteket több oldalról ismerjük meg. Kettejük története valóban nyomasztó, mégis életszagú. Egy hosszú éjszakát olvashatunk és élhetünk végig Clay-jel és a felbukkanó szereplőkkel, megismerve Hannah életének minden utóbbi állomását. A lánnyal történt események egymást gerjesztő, középiskolai kalandok, piszkálások és gúnyolások, melyek egyre nagyobb nyomot hagynak a valójában sérülékenységre hajlamos Hannah-ban. A tizenhárom ok szétboncolva véleményem szerint nem adnak elengendő alapot a lány drasztikus tettéhez. Azonban viszonylag rövid időn belül történt eseményekről mesélnek a kazetták, a lány mögött már nem egy stabil család áll, nincs Hannah közelében egyetlen ember sem, akinek mindent kitálalhatna, egy idő után mindenkiben csalódik. A kisváros lakóinak pletykálása és előítéletessége, valamint a családi háttér megadja Hannah számára a begubózás lehetőségét. 


Csalódtam volna a könyvben, ha a lány nem ismerné fel, hogy segítségre van szüksége, és nem próbált volna javítani saját helyzetén. Azonban Hannah felismerte és megtette, legalábbis megpróbálta. Megoldást látott Clay-ben, azonban már nem tudott annyira megbízni benne sem, hogy sikerüljön kinyílnia, mindennek tetejében az okok száma egy történettel nő. Megoldást keresett a tanárában, de már türelmetlenül, a lehető legutolsó pillanatban. Clay pedig? A lány egy egészen másfajta szerepet oszt számára. Hannah megnyugvást próbál adni, és bocsánatot kér az elrabolt lehetőségért, hogy nem ismerhették meg jobban egymást, nem engedte magához közelebb. Végig nagyon sajnáltam Clayt, mert nehezen hittem el, hogy bármi negatív köze lenne Hannah döntéséhez, mégis egyetértettem Hannah-val, hogy hallania kellett az okait. Annyiban érthetőnek tartom Hannah lépését, hogy egy középiskolás lányról van szó. Mégsem értek egyet a döntésével, és ezt az író Clay reakcióival és a kettősség fenntartásával megerősítette bennem. Nem változott a véleményem arról, hogy az öngyilkosság nem megoldás. Érdekes volt egy ilyen döntésig tartó utat végigolvasni. Azt hiszem Asher-nek sikerült egy nagyon magával ragadó formáját választani a figyelemfelkeltésnek. Mindemellett nem tartom lehetségesnek, hogy az öngyilkosságra készülőnek a környezete képes időben felismerni a problémát. Ez leginkább a közelebbi ismerősökre vonatkozik, Hannah esetében, aki részben felelősnek mondható, az a tanára. Azonban ez sem teljesen egyértelmű. A megoldás nagy részben Hannah személyiségén múlt volna, esetleg Clay határozottságán, tanáruk figyelmességén és természetesen a csínyek és megalázó tettek elkövetőin. Ez utóbbiak viszont szinte elkerülhetetlenek a középiskolai élet során. (Személy szerint korábban estem át a dolgon, de a középiskola sem volt egy sétakocsikázás.) A könyv végén lévő rövid riport szerintem minden felmerülő kérdésre választ ad, és nyomatékosítja a regény mondanivalóját. Számomra azonban a lezárás kifejezetten reménykeltő és ugyanolyan életszagú volt, mint maga a történet.


Borító tekintetében szerintem a magyar kiadás verhetetlen, de mutatok pár dobogós művet. 






A regényből a Universal Pictures filmet készít Selena Gomez főszereplésével. Még nem vagyok benne biztos, hogy megfelelő választás a színésznő, abban viszont biztos vagyok, hogy a gyerekfilmek után ez akár egy kiugrási lehetőség is lehet, hiszen egy érettebb és mégis sérülékeny lány Hannah. 



Ajánlom figyelmetekbe a könyv honlapját! A kazetták meghallgathatók, és a weblap könnyen áttekinthető, szerintem passzol a regényhez.


Értékelés:
5/4, 5 csillag
Kedvenc pillanat: Clay a buszon, és az utolsó jelenet
Kedvenc szereplő: a "kazetták őrzője" 
Legrosszabb pillanat: -


Kellemes olvasást! :)