Valószínűleg túlságosan magával ragadott engem Frances Hodgson Burnett Titkos kertje, mert azóta, hogy megismerkedtem a történettel, szeretem a kertet, és ez az érdeklődés manapság új életre kelt bennem. Így tapadt kezemhez a könyvtárban Maryrose Wood könyve. Hallottam már Lady Catherine Sarah Percy, Northumberland hercegnőjének kertjéről. Először arra számítottam, hogy tele lesz varázslattal, de ennél sokkal érdekesebb kaladnra keltem a könyv oldalain...
Jessamine Luxton az apjával él az angol erdők közepén, egy régi elhagyatott apátság romjaiban, valamikot az 1780-as években. Thomas, az apa egy gyógyító, s lánya a kíváncsiskodásával sokmindent megtanul tőle a növények különleges és veszélyes világáról. Ketten éldegélnek a kunyhóban, szomszédságukban Thomas méregkertjével. Egy nap hozzájuk kerül egy furcsa fiú, akit Gyomnak hívnak, mert birtokában van a növények tudásának. Szinte mindent tud róluk. A fiú nagyon visszahúzódó, hiszen előző gazdája rosszul bánt vele. Bár különleges tudásával bosszút állt az agresszív urán, mégis mély nyomot hagyott benne a korábbi évek tapasztalata. Jessamine segít Gyomnak megnyugodnia, felerősödnie, felbátorodnia, és mivel gyakran maradnak ketten Luxton gyógyító utazásai miatt, nagyon megkedvelik egymást, és lassan fény derül Gyom titkára is....
Amint a könyv végére értem, világossá vált számomra, hogy ez egy igazi mese felnőtteknek. Amolyan Andersen meséje több könnyed köntösbe bújtatott feszültséggel. Kevésbé az agresszivitás, mint inkább a titokzatos hatalomfitogtatás, és sarokba szorítás játsza a főbb szerepet. Kellet egy kis idő, mire körvonalazódott a történet mondanivalója, legalábbis számomra. Ehhez nem csupán az emberi karaktereket kell figyelni, foglalkoznunk kell a növények szeméyíségével is. Tulajdonképpen a növények megszemélyesítése teszi igazán meseszerűvé a regény hangulatát.
Luxton képviseli az esendő tudóst, akit a tudás általi hatalomvágy fűti. Feladná érte a lányát is, és erre majdhogynem sor is kerül. Gyomot az érzékelés vezérli, a tudását tapasztalatból szerzi, úgymond első kézből. Mindebből következik, hogy nincs szüksége a kételyre, mindent jóhiszeműen fogad, és sajnos így áll az emberekhez is. Jóindulatból cselekszik. Jessamine valahol a két személyiség között helyezkedik el. Éhezik a tudásra, de meggondoltan áll a dolgokhoz, és körültekintő. Gyomban igazán az vonzza és nyűgözi le, hogy többet képes tapasztalni nála, többet hall, lát, ismer, anélkül, hogy több évet kellett volna tanulnia.
Mint már azt sejteni lehetett, igazán tetszettek nekem a növények karakterei. Kígyófű szavain már akkor érezhető volt, hogy egy nagyobb hatalom alatt játsza a kiskirályt, amikor Oleander még meg sem jelent. A fellengzős és bántóan ugrató szavak elsőre nem tűnnek jóindulató leckének, azonban ez később megcáfolódik. A növények alapvetően nem rendelkeznek a rosszindulattal, nem úgy, minr az emberek. Ez Oleanderrel kapcsolatban nem ennyire egyértelmű. Feltételezhetjük, hogy ő egy „ördögi” erőt képvisel, egy gonosz istenség, de ennél van egy másik, kézenfekvőbb álláspntom is. Számomra ő az, akit mi „Anyatermészetnek” hívunk. Ebben a tverzióban ő az erőskezű és bosszúálló „Apatermészet”. Úgy akarja megtanítani Gyomot a tiszteletre, alázatra és szerénységre, hogy a számára legfontosabbat, Jessamine gyógyulását teszi saját magától függővé. Így van ideje a fiút saját tapasztalásain keresztül megtaníttatnia Kígyófűvel és társaival az élet leckéjét.
A mese vége szükségszerűen nem jó. Ez a kétféle tudás, amit Luxton és Gyom képvisel, nem fér meg együtt, főleg azok után, hogy Gyom még jobban megismerte az igazságot, ezzel tudása még kevésbé lett emberi, és mert Luxton hatalomvágya felemésztő és nagyon is emberi.
Luxton képviseli az esendő tudóst, akit a tudás általi hatalomvágy fűti. Feladná érte a lányát is, és erre majdhogynem sor is kerül. Gyomot az érzékelés vezérli, a tudását tapasztalatból szerzi, úgymond első kézből. Mindebből következik, hogy nincs szüksége a kételyre, mindent jóhiszeműen fogad, és sajnos így áll az emberekhez is. Jóindulatból cselekszik. Jessamine valahol a két személyiség között helyezkedik el. Éhezik a tudásra, de meggondoltan áll a dolgokhoz, és körültekintő. Gyomban igazán az vonzza és nyűgözi le, hogy többet képes tapasztalni nála, többet hall, lát, ismer, anélkül, hogy több évet kellett volna tanulnia.
Mint már azt sejteni lehetett, igazán tetszettek nekem a növények karakterei. Kígyófű szavain már akkor érezhető volt, hogy egy nagyobb hatalom alatt játsza a kiskirályt, amikor Oleander még meg sem jelent. A fellengzős és bántóan ugrató szavak elsőre nem tűnnek jóindulató leckének, azonban ez később megcáfolódik. A növények alapvetően nem rendelkeznek a rosszindulattal, nem úgy, minr az emberek. Ez Oleanderrel kapcsolatban nem ennyire egyértelmű. Feltételezhetjük, hogy ő egy „ördögi” erőt képvisel, egy gonosz istenség, de ennél van egy másik, kézenfekvőbb álláspntom is. Számomra ő az, akit mi „Anyatermészetnek” hívunk. Ebben a tverzióban ő az erőskezű és bosszúálló „Apatermészet”. Úgy akarja megtanítani Gyomot a tiszteletre, alázatra és szerénységre, hogy a számára legfontosabbat, Jessamine gyógyulását teszi saját magától függővé. Így van ideje a fiút saját tapasztalásain keresztül megtaníttatnia Kígyófűvel és társaival az élet leckéjét.
A mese vége szükségszerűen nem jó. Ez a kétféle tudás, amit Luxton és Gyom képvisel, nem fér meg együtt, főleg azok után, hogy Gyom még jobban megismerte az igazságot, ezzel tudása még kevésbé lett emberi, és mert Luxton hatalomvágya felemésztő és nagyon is emberi.
Nagyon nem bántam meg, hogy kézbe vettem ezt a kötetet. Ezt a mesét még el is tudom képzelni Lady Catherine Sarah Percy, Northumberland hercegnőjének valóban létező kertjében. A Lady hozzáállása a kert tanító jellegéhez valahol az arany középúton helyezkedik el, így nőhette ki a kert magát Európa leggazdagabb kertjévé. Az úrnő engedélyeket is kapott, így olyan kábító hatású szerek is megtalálhatóak ebben a kertben, amelyeket törvények tiltanak. Saját elmondása szerint tanítani akarja az embereket, hiyószen sokszor olyan növényekről is beszélünk, amilyeneket sosem láthatunk. A kert egy részének neve a Méregkert ( Poison Garden ), ahol a világ legveszélyesebbjei mutatják meg magukat, hol búrák alatt. A kert a gyönyörű Alnwick kastélyhoz tartozik, és még a Harry Potter filmek egy-egy jelenetének is otthont adott.
Részletesebben a kertről, Lady Northumberland-ről:
Kiadáshoz ez esetben csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy a magyar kiadás újra kitett magáért! De természetesen mindenki kialakíthatja a saját véleményét:
Értékelés: 5/4 csillag
Kedvenc pillanat: minden kertlátogatás
Kedvenc szereplő: Oleander, mint egy gondviselő és bosszúálló mindenható
Legrosszabb pillanat: „lánykérés” – a később nyilvánvalóvá váló feszültség miatt.
A könyvet köszönöm a Szabó Ervin Könyvtárnak! J
